A játékok előtti bevezetős során, rá szoktunk kérdezni a csapatnál, hogy “Mennyire vagytok tapasztalt szabadulók?”, hogy be tudjuk lőni, hogy mennyire legyen irányított a játékmenet, mennyi segítséget adjunk és – némelyik szobánál, ahol lehetséges – milyen nehézségűre készítsük elő a pályát. A válaszok természetesen széles skálán mozognak, de vannak csapatok akik azt válaszolják: “Hát, konkrétan szabadulószobában még nem voltunk, de gépen már elég sok hasonlót játszottunk.” Ezek jellemzően családi csapatok.
És valóban: rengeteg olyan PC (és természetesen egyéb platformos) játék van, amik kísértetiesen hasonlítanak a szabadulószobákra a mechanikák és puzzle-ök tekintetében és azokhoz hasonlóan kreativitást, nyomozást, vagy épp logikus gondolkodást igényelnek. Ezekből mutatunk be párat az elkövetkező időben.
#1 Machinarium
Az Amanita Design nevű indie (független) fejlesztő csapat készítette a játékot 2009-ben. Nem ez volt az első ilyen játékuk és a korábbiak is nagyszerűek, de talán ez a leg ismertebb. Stílusát tekintve point-and-click kaland játék, ami annyit jelent, hogy az egérrel irányítjuk főhősünket és képernyőről-képernyőre vándorolva kell elrejtett tárgyakat megtalálnunk, majd ezek segítségével és kombinálásával megoldanunk a különböző fejtörőket az előrejutás érdekében. Ha jól megnézzük, ez akár egy szabadulószoba gyors összefoglalása is lehetne: tárgyak, nyomok, kódok keresése → ezek kombinálása vagy felhasználása → előrejutás.
A játék egyik különlegessége, a kézzel rajzolt, lenyűgöző hátterek és animációk, amiért – megérdemelten – számtalan díjat is sikerült bezsebelnie a készítőknek. Ami még nagyszerű benne, hogy semmiféle nyelvismeretet nem igényel: a történet és a feladatok csak képek és animációk segítségével vannak elmesélve, elmagyarazáva. Továbbá teljesen gyerekbarát, bár helyenként meglehetősen nehéz, így még egy felnőtt gamert is képes megizzasztani. Családi programnak és kihívásnak tökéletes.
#2 Ether One
Az Ether One egy sok szempontból is különleges, többrétegű játék. A különlegességét az adja, hogy kétféleképp, két különböző, de teljes értékű játékként is játszható:
1.: egyrészt egy nagyon mély, személyes történettel megtámogatott, first person walking simulator – ami annyit takar, hogy különböző helyszíneket szabadon bebarangolva, hátráltató tényezők nélkül tárul föl előttünk a történet és főhősünk múltja, emlékei és a helyszínül szolgáló Pinwheel város lakóinak mindennapjai és életük egyes mozzanatai. A játék egyik erőssége maga a történet, így bátran kijelenthető, hogy ez akár egy jól megírt regény olvasásával egyenértékű élményt is képes átadni. Sőt, mivel a cselekményhez interaktivitás, vizualitás és nem mindennapi, egyedi történetvezetés és narratív stílus társul az egész sokkal személyesebbnek hat, mint egy hétköznapi regény. Ez így már önmagában is egy teljes értékű játék és élmény amit érdemes kipróbálni, de itt jön a képbe a második járható út…
2.: a játék világa a fentiek mellet és azok kiegészítéseként számtalan puzzle-t és fejtörőt tartogat a kihívást kereső játékosok számára. Ezek egy része elsőre fel sem tűnik ha nem keresi az ember, olyan jól be van építve a környezetbe, a kis városka életébe és helyszíneibe. Ez az a pont, ahol a játék kapcsolódik a szabadulószobák világához, bár 1-1 nehezebb feladat megoldásával akár több órát is eltölthet az ember. Ebből is látszik, hogy a játék ezen vonala nehéz – méghozzá nagyon. Ezek azok a típusú fejtörők, amik túlmutatnak a játékon, amikhez papír és ceruza fog kelleni… ritka az ilyen összetett és nehéz puzzle játék, így akik szeretik ezt a stílust, mindenképp tegyenek vele egy próbát; ahogy a jó történetek szerelmesei is.
#3 The Black Watchmen
Az eddig említett játékok közül talán ez a „legelvontabb”, legkülönlegesebb cím. Műfaját tekintve Alternate Reality Game (ARG), ami nagyjából annyit jelent, hogy a készítők a játékteret, a feladatok kereteit kiterjesztik a programon túlra is. Míg egy hétköznapi gameben minden az adott programon belül zajlik, addig egy ARG esetén a játékban magában csak a megoldandó feladatot, rejtélyt találjuk és külső források bevonásával kell ennek a végére járnunk. Ezek a források igen-igen sokfélék lehetnek. Pár példa a teljesség igénye nélkül (és spoilermentesen):
– egyszerű, a témához kapcsolódó wikipedia cikkek amiket átolvasva új, releváns információhoz jutunk ami továbblendít minket
– a készítők által üzemeltetett fiktív oldalak, ahol például egy szintén kitalált cég egyik gyanús alkalmazottja után kell nyomoznunk
– különböző kódfejtő alkalmazások
– és előre meghatározott események esetén, limitált ideig a valódi világban elrejtett dolgok is (pl.: minden nagyobb ország fővárosában, meghatározott pontokon elhelyezett, felkutatandó QR-kódok, amit gép elől kimozdulva, az utcán kell megtalálnunk) vagy épp élő telefonhívások.
A hangvételét tekintve meglehetősen komor játékról van szó, lévén egy titkos ügynökség egyik nyomozóját alakítjuk aki nem mindennapi, megrázó, időnként természetfölötti események, rejtélyek, titkos csoportok és összeesküvések után nyomoz. A játék bitang nehéz tud lenni, könnyű benne elakadni. Ilyenkor érdemes pihentetni egy kicsit, – akár 1-2 napot is – és új szemmel visszatérni a nyomozáshoz.
A fentiekből talán látszik, hogy nem mindennapi és végtelenül komplex élményről van szó, ami – mint egy jó szabadulószoba – kreatív gondolkodást és kitartást igényel. Kétségtelenül nem mindenkinek való, réteg zsáner, de akinek bejön, az imádni fogja.
*saját tapasztalat: bár hivatalosan nincs multiplayer a játékban, de egy egyszerű voice chat platformot (Discord, TS) használva a magányos nyomozást könnyen két(vagy több)személyes, közös agytornává változtathatjuk, ami így még különlegesebb, egyedi élményt nyújt… és jó eséllyel amúgy is szükségünk lesz a másik segítségre. Nekem legalábbis szükségem volt. :)