Egy mai, maratonos csapattal folytatott beszélgetésem során körvonalazódott ez az összefüggés, aminek a konklúziója talán érdekes lehet mások számára is. Így gondoltam leírom.
A csapat két szobát játszott le egymás után, Maratoni Kihívásként: az első a Varázsvilág – Odú a második pedig a Varázsvilág – A Varázslóbörtön Foglya volt. Az Odú egy viszonylag nehéz pálya, saccra 7/10 és 60 perc áll rendelkezésére a csapatoknak a megoldására. A Varázslóbörtön pedig a legkönnyebb pályánk mind közül, talán 5/10 körül lehet és 75 perces.
Az Odúból az utolsó percekben sikerült kijutniuk, míg a Varázslóbörtönben gyakorlatilag – kis túlzással – végigszaladtak a pályán. Rekordot így sem döntöttek, de 37 percük maradt a 75-ből. És ezután jött a filozofikus – és tök jogos – kérdés, hogy: „De hát miért a könnyebb pályára adunk több időt?”
Több szempont van ami alapján belőjük egy szoba nehézségét és több eszköz amivel tudunk rajta könnyíteni/nehezíteni, ahhoz mérten, hogy mi az elképzelésünk egy szobával. A legfőbb szempont amivel dolgozunk, az a statisztika. Hogy melyik szobából, milyen arányban, mekkora szórással és mennyi idő alatt jutnak ki a játékosaink.
Amivel pedig játszani tudunk, hogy megkönnyítsük/nehezítsük a szobákat, sok minden mellett (lakatok nehézsége, feladatok milyensége, lineáris-e a pálya, stb.) a szobára adott idő.
A szoba nehézségének megállapítása sok-sok tesztcsapat véleményén alapszik. Előfordulhat, hogy amelyik feladatot mi triviálisnak gondoltunk, játék közben derül ki, hogy nem is olyan egyértelmű… és persze fordítva is. Ezek finomhangolása egy folyamat. Van, hogy egy az egyben kiszedjük a feladatot, vagy megnöveljük a szobára adott időt.
Ha pedig a tesztek alatt túl könnyűnek mutatkozik az adott szoba, akkor rakhatunk még be feladatokat, vagy a már meglévőeken nehezítünk, vagy ismét csak: csökkentjük a szobára adott időt.
Az ötlet indító példára visszatérve: Az Odú azért viszonylag nehezebb pálya, mert 60 perc alatt egész sok feladatot kell megoldani és ezek nem lineárisak. Magukban a feladatok se nem könnyűek, se nem nehezek, a rájuk adott, rendelkezésre álló idő az ami nehézzé teszi őket. Tehát például, ha – mivel egy nehéz szobáról beszélünk – a játékosunk gondolatmenetét követnénk és adnánk a szobára mondjuk 90 percet, akkor a legtöbb csapat biztosan megcsinálná. Ami alapvetően nem baj, de itt jön be a képbe a fent említett szórás a csapatok teljesítményében:
Az Odú egy 7/10 nehézségű 60 perces pálya… és a rekordidő mégis 22 perc rajta. A Varázslóbörtön egy 5/10 nehézségű, relatíve könnyű, 75 perces pálya, és itt pedig a rekordidő mégis 31 perc. Tehát lehet, hogy a legjobb csapatunknak több időre volt szüksége a könnyebb pálya teljesítéséhez, de arányaiban az Odúból kevesebb csapat szabadul ki és átlagban több segítségre van szükségük mint a másik pályán.
És hogy bonyolítsa a képet ott a Titkok Kamrája, ami ugyan 75 perces mégis – ismét csak átlagban gondolkodva – nehezebb a másik kettő Varázsvilágos szobánknál…
Szóval sok-sok más szempont mellett a szobára adott idő az egyik tényező ami esetenként a kihívást jelenti: egy nehéz 60 perces szoba, 90 perc alatt könnyen teljesíthető míg a legkönnyebb 75 perces szoba, 30 perc alatt bárkinek feladja a leckét, pusztán az időhiány miatt.