Amikor egy csapat szabadulószobát keres gyakran felmerül a kérdés, hogy milyen nehézségű szobának veselkedjenek neki. Ezt nyilván csak úgy tudják belőni, ha
a szabadulni kívánó csapat „erősségével” kerülnek először tisztába. Ilyenkor számításba veszik:
1. a csapat összeszokottságát: hiszen egy ismeretlenekből álló társaság, mint mondjuk egy új kollégákból álló, csapatépítő rendezvény során összeállt csapat, nincs tisztában tagjainak erényeivel, mint például: ki jobb matekból, ki az aki nagy puzzle őrült, melyikük a vezér egyéniség aki a rádiót kezeli és összefogja őket, és így tovább… Természetesen pont ezen ismerkedési folyamat miatt ajánlott aktív csapatépítőnek, ismerkedős rendezvénynek egy szabadulószoba, ám a végeredményt tekintve nagy százalékban, statisztikát nézve a kezdeti kommunikációs nehézségek – mert ugye egy összeszokott csapat félszavakból is érti egymást… – és a fent említett okok miatt nem ez a legótőképesebb csapat.
Ellenben egy összeszokott, baráti, családi, kollegáris társaság, még ha ez is lesz az első szabadulós élményük, valószínűleg – és a tapasztalatok alapján – könnyebben teljesít egy nehezebb szobát is. Ez azért lehet mivel ismerik egymást, nem vész el az információ köztük, könnyebben kommunikálnak egymással és úgy általában olajozottabban megy a szoba felderítése, feladatok megoldása és a szerepek elosztása.
2. a csapat szabadulószobás tapasztalatát: fontos megjegyeznünk, hogy minden szabadulószoba más és más. Vannak új generációs és régi vágású szobák, vannak inkább ügyességi vagy épp logikára épülő feladatokból összerakott játékok, horror és gyerekbarát pályák… tehát gyakorlatilag végtelen a variáció és egy-egy szoba nagyon eltérő tud lenni egymástól, más készségeket mozgat meg, más a gondolatmenete, ám a statisztikák és a tapasztalatok alapján mégis igaznak mutatkozik az, hogy ha egy csapat járt már 10-20-30 szobában, a következő kihívást mindig egy kicsit könnyebben veszik. Még akkor is, ha épp olyan típusú szobából próbálnak szabadulni amihez eddig nem volt szerencséjük.
Simán előfordul, hogy két, látszólag hasonló összetételű családi csapat (a példa kedvéért: a két szülő és két-három 8-14 éves gyermek) teljesen eltérő eredménnyel szabadul ki ugyanabból a szobából. A Varázsvilág – Odú esetén, előfordul például, hogy a tapasztaltabb csapatnak marad még egy jó 20-25 perce és azzal jönnek ki, hogy „Azt hittük van még tovább.”, majd a közvetlen utánuk játszó, hasonló összetételű csapat, akiknek ez az első szabadulós élménye, pár rádiós segítség után, épp időben sikerül kiszabadulnia és az az első kérdésük, hogy „Ezt valaki megcsinálja segítség nélkül?”.
Tehát ugyanazt a – egy tízfokú skálán – mondjuk 7-es nehézségű szobát a fenti példában szereplő első csapat max. 4-esre, míg a második csapat 11-es nehézségűre lőné be. Így átlagolva kijön a 7-es nehézség, de ezt a szobát minden csapat teljesen más nehézségűnek és máshogy fogja megélni.